Dr. Kiss Tamás derűje gyorsan átragad az emberre, vele beszélgetni olyan, mint ringatózni egy finoman hullámzó tengeren, s hagyni, hogy bölcsességei, akár egy kellemes áramlat, magukkal sodorjanak. Modern polihisztor: biológus, filozófus, író, költő, festő és zeneszerző egyszerre. Az örök alkotás, felfedezés mozgatja, mindig igyekszik nyitott szívvel és szemmel járni a világban. Interjúnk első részében legújabb, verseket és szépprózákat tartalmazó No comment könyvéről, természettudományok és humán tudományok együttállásáról, s kiveszőben lévő emberi értékekről beszélgetünk.

 Önt a humánökológia magyarországi meghonosítójaként emlegetik. Növényökológiára szakosodott, fiatal kora óta számtalan európai egyetemen, többek között Salzburgban, Bécsben, Leedsben, Münchenben és Regensburgban is meghívott előadó. 1990-től a Pécsi Tudományegyetem docense, majd az ETK főiskolai tanára, de volt főmunkatárs az MTA ÖBKI-ben is. Mikor és minek a hatására érezte azt, hogy a művészetek és az irodalom ösvényeit szintén előszeretettel barangolná be?

Először a biológusi pályafutásomat említeném, ami tulajdonképpen azzal indult, hogy beadtam a nyitvatermők szaporodásbiológiai rendszertanáról írt dolgozatomat az Országos Tudományos Diákköri Tanács pályázatára. Nem nyertem díjat, de a zsűri arra „ítélt”, hogy legyek Soó Rezső akadémikus tanítványa. Hallgató koromban botanikában, ökológiában Vöröss László Zsigmond fogadott tanítványává. Hogy biológus lettem, abban közrejátszott az is, hogy imádtam a krimiket, és szerintem az élő szervezetek belső működése tiszta krimi. A védekező sejtek, a támadások, az evolúció olyan „action”, ami engem fiatalként rendkívüli módon megérintett, inspirált.  Idővel rádöbbentem, hogy humán műveltség, és filozófiai alapok nélkül féloldalas lehet csak az ember. Különösen a természettudományokat nem lehet filozófiai alapműveltség nélkül oktatni – ez meggyőződésem, s e felismerés birtokában szórtam el Magyarországon a biofunkcionális filozófia magvait – a témában, azonos címmel 2014-ben könyvem is napvilágot látott a Kossuth Kiadónál.

S hogy jött az irodalom az életembe? Csodálatos alapokat kaptam a gimnáziumban: az Auschwitzot megjárt, a párizsi Sorbonne Egyetemen végzett, magyar-francia szakos Szemző Magdától tanulhattam irodalmat Szombathelyen a Savaria Gimnáziumban. Aragont, Apollinaire-t és a szürrealista Bretont mindenkivel megszerettette. Ezen órák hatására kezdtem el 17 évesen verseket írni. A Csendestűz címűt, melyből dal is született, 18 évesen írtam. A mai napig rajongok a francia irodalomért.

A szürrealizmusért való lelkesedés arra enged következtetni, hogy egy lázadó veszett el önben.

Régen nagy rocker voltam, barátaimmal többek között Omegát és Metro-dalokat hallgattunk, hosszú hajunk volt, kiszaggatott nadrágot hordtunk. Ellenállók voltunk, de nem a szó szoros értelmében. Mi megláttuk a kommunizmus szörnyűségeit, s az amerikai agressziót Vietnam ellen éppúgy elítéltük, mint ahogy a szovjetet Csehszlovákia ellen.

A nemrégiben megjelent No comment című könyve is tele van tűzdelve Breton-idézetekkel.

 A No commentben megírtam a magam szürrealista kiáltványát, és arra próbáltam választ adni, mit jelent ma a világnak a szürrealizmus.

A könyv műfaja mobil kollázsregény. Adna némi kapaszkodót e rendhagyó, hibrid műfaj megértéséhez?

A kollázs szó a műfaji sokszínűségre utal. Versek, monológok, dalszövegek, filozófiai és irodalmi értekezések jól megférnek egymás mellett ebben a kötetben. Ha az olvasó úgy látja jobbnak, kiragadhat részleteket, idézeteket, és átteheti őket a regény egy másik oldalára. Szerintem minden ember olyan, mint egy kollázs, tudniillik nincs egyetlen, egységes erkölcsi rendszer, ami szerint szülők/pedagógusok nevelhetnék a gyermekeket. Az emberre élete során az örökölt sajátosságok mellett rárakódnak bizonyos személyiségrétegek, különböző irányokban akarnak minket irányítani születésünk óta, a tabula rasa-időszaktól kezdve. A szűz tudatunkra telepednek rá. Van, amit megpróbálnak belőlünk kifésülni, van, hogy pártkatonát csinálnak belőlünk, néha úgy érezzük, mintha nem is a saját életünket élnénk. Mindezek után lesz belőlünk egy iszonyúan színes kollázs-teremtény. A No comment többek között azt a kérdést járja körül, hogy hogyan tud az ember kiigazodni saját magán, de foglalkozik a nemzet fogalmával, az identitáskereséssel is. Minden szereplő egy magányosan vergődő lelki romhalmaz. A cselekmény Magyarországon, Amerikában, Japánban és Németországban játszódik. A sok különböző helyszín egyfajta jelzése annak is, hogy senki nem találja igazából a helyét és saját magát ebben a megvezetésekkel, csalásokkal, információdömpinggel teli világban. Az emberektől elveszik az önálló gondolkodást és akaratot. Úgy látom, hogy kristálytársadalomként, egymásnak hátat fordítva élünk, hajszoljuk a pénzt, hadilábon állunk az idővel.  A könyv világregényként is felfogható: amerikai, német, magyar és japán tragédiákkal, híres írók, gondolkodók, rockzenei dalszövegek megidézésével mutatja meg, hogy miféle világban is élünk.

Vagyis az előbb emlegetett szürrealizmusnak nagyobb az aktualitása, mint gondolnánk.

Igen. Az igazi szeretet lassanként kihal az emberiségből, még a szakrális ünnepek is elvesztették igazi lényegüket. Ennek kiváltó oka egyrészt a kapitalizmus, vagyis az önző, materialista, pénz- és tőkefelhalmozó, béke helyett a háborút választó hozzáállás. A No comment borítón látható kép ennek a kontrasztját hangsúlyozza. Az lenne a természetes, hogy családban, békében, boldogan éljünk együtt. De sajnos, az emberekben egyre kevesebb az egymás iránti alázat, az ego pedig túl nagyra tör.

Nem árt tehát imádkozni az emberért. Ezt ön meg is tette Requiem az emberért című, 2018-ban megjelent könyvében, melynek bemutatójára a szombathelyi ŐrvidékHázban került sor, de Budapesten is volt egy nagy sikerű bemutató.

Fel akartam rázni az olvasókat, különösen a mai ifjúságot, hiszen belőlük/általuk épül a jövő, értük írtam az Omega együttes dalszövegeiből komponált végszót is: “szállj csak szállj tovább!”  Egy testi-lelki, történelmi és jelenbéli hullámvasútra ültetem fel az olvasókat, szembesítem őket boldogságukkal, boldogtalanságukkal, s felhívom a figyelmet arra, hogy az „itt és mostot” nagyon komolyan kell venni. A megírás során inspirált a fiatalok mai nehéz helyzete, az a sok keserves tapasztalat, ami a pénzkereset és a párkapcsolat terén éri őket. Kundera, „A regény történelme…”című írásában mondja, hogy „…minden regényből sugárzik az iszonyodás a történelemtő, ettől az ellenséges embertelen erőtől, mely ….elözönli és romba dönti életünket.”  A könyvek a Szülőföld Kiadó gondozásában jelentek meg.

További információért dr. Kiss Tamásról látogasson el a http://www.ujelmelyedes-biofunkcionalitas.hu/ oldalra.