„Szerintem minden ember olyan, mint egy kollázs”
Beszélgetés Dr. Kiss Tamás íróval
Manapság nagy kiváltság igazi polihisztorokkal, „reneszánsz emberekkel” találkozni. Legutóbbi beszélgetőtársam, Dr. Kiss Tamás filozófus, biológus, író, költő, festő és zeneszerző egyszerre tudós és művész, akinek szelleme minden területen újszerűt alkot. Ezúttal legújabb kötetéről, a No commentről beszélgettünk. A „mobil kollázsregényként” aposztrofált kötetből december 6-án este minden érdeklődő kaphat némi ízelítőt a Józsefvárosi Galériában megrendezésre kerülő zenés felolvasóesten, melyen többek között Pápai Erika, Mécs Károly színművészek, valamint Huzella Péter és Moldován Gyula dalszerző, énekes és gitárművész is közreműködnek majd.
Ki lehet a regény célközönsége?
Mindenki, aki ebben a világban él, ezek között az erkölcsi normák között. A cselekmény – amely Magyarországon, Amerikában, Japánban és Németországban játszódik – tulajdonképpen egy történelmi átfedést is mutat, ugyanakkor arra is rávilágít, hogy az ember egyre kozmopolitább lesz, és egyre kevésbé hisz saját hazájában, családjában, környezetében. Ennek következtében pedig teljesen kiüresednek az emberek. A sok különböző helyszín egyfajta jelzése annak is, hogy senki nem találja igazából a helyét és saját magát ebben a megvezetésekkel, csalásokkal teli világban, amely a villámgyors információáramlással elveszi az emberektől az önálló gondolkodást, az önálló akaratot és az önálló cselekvés esélyét.
Mindez a kapcsolatainkra is rányomja a bélyegét?
Teljes mértékben. Amint a könyvben is írom: kristálytársadalomként, egymásnak hátat fordítva élünk, nem is akarunk barátkozni. Az ember alapjában véve társas lény, mégis magányossá teszi önmagát a pénzhajsza, a hedonizmus, az egománia és az önzés miatt. Az igazi szeretet sajnos kihalt az emberiségből, még a szakrális ünnepek is elvesztetté igazi lényegüket. Pedig a vallások egyik fő feladata a közösségépítés, az erkölcsi útmutatás lenne, de manapság csak mondvacsinált érdekközösségek vannak. Igazi, spontán szerveződő, baráti közösségek alig-alig akadnak.
Mi lehet ennek a kiváltó oka?
Egyetlen szóban összefoglalva: a kapitalizmus. Ez az önző, materialista, pénz- és tőkefelhalmozó, béke helyett a háborút választó hozzáállás épült rá a kommunizmus erkölcstelenségére. Ha az emberi faj így folytatja, nagyon gyorsan ki fog halni, nem biológiai, hanem mentális okok miatt. Öngyilkos módon gyorsítjuk meg a saját kihalásunkat, pedig az agyi fejlettségünk arra predesztinálhatna bennünket, hogy egy békés világot építsünk magunknak. A borítón látható kép is a család jelentőségét hangsúlyozza: az lenne a természetes, hogy családban, békében, boldogan éljünk együtt, de a kapzsiság, a hatalomvágy, a hedonizmus és az egománia eluralkodik az emberiségen.
A No comment műfaja „mobil kollázsregény”. Mi teszi mobillá?
Többek között az, hogy ha az olvasó úgy látja jobbnak, kiragadhat részleteket, idézeteket, és átteheti őket a regény egy másik oldalára. A részletek sorrendjének megváltoztatása nem változtat a lényegi jelentésen. Umberto Eco hirdette meg egykor a nyílt regényt, az ő eszméjét tartottam többek között szem előtt. Imádom a francia szürrealizmust és az avantgardot. Ma olyan szürreális világban élünk, ahol a gondolkodó ember helyett a reklámok, a politika mondja meg, mit gondoljunk, hogyan éljünk, mit tegyünk. Ha André Breton feltámadna, azt mondaná, hogy a mai világunkat látva ő már nem tud újabb képtelenséget kitalálni.
Mire utal a műfajmegjelölésében szereplő kollázs szó?
Először is a műfaji sokszínűségre. Versek, monológok, dalszövegek, filozófiai és irodalmi értekezések jól megférnek egymás mellett ebben a kötetben. Minden műfajból van benne egy kicsi, mert csakis így lehet egy kort, vagy akár egy karaktert, egy embert a maga teljességében jellemezni. Szerintem minden ember olyan, mint egy kollázs: gyermekkorban mást kapunk otthonról, az óvó nénitől, a nagypapától. Nincs egyetlen, egységes erkölcsi rendszer, ami szerint nevelnénk a gyermekeinket. Az egyik szent emberré akarja tenni, a másik a karriert hajszolná, és így tovább. Ennek eredményeképpen a fiatalok válaszút elé kerülve teljesen meg vannak zavarodva: mi legyen, melyik úton induljanak tovább? A magas, gondolkodó kultúra – filozófia és irodalom – ma már olyan minimális mértékben van jelen, hogy nem tudja megérinteni a gyermekeket, de a felnőtteket sem, a bóvli viszont töménytelen ennyisében zúdul ránk. Direkt leszorítják a pályáról a gondolkodó művészeket. A gondolkodó társadalomnak sajnos manapság „Kuss” a neve. Meg is ígértem az olvasóimnak, hogy legközelebb Kiss Tamás helyett Kuss Tamás névvel írok könyvet.
A könyv egyik kuriózuma, hogy a borító Alexandra Kaouki krétai ikonfestő művésznő alkotása.
Szilágyiné Tukács Orsolya.
