A szeretet több mint érzés

A szeretet misztériumáról szervezett beszélgetős filozófiai estet csütörtökön az ŐrvidékHázban a 2018-ban meg­alakult Új elmélyedés gondolkodó társaság.
 

A társaság idei első rendezvénye a legemberibbnek nevezett emberi tulajdonságról volt hivatott elmélkedni, a szeretetről, erről a csodálatos emberi érzésről, mely az egománná nevelt emberfők millióiban, a gondolati világban és a tettekben is egyre inkább elveszti igazi szerepét és jelentőségét – adta meg az est alaphangját dr. Kiss Tamás biológus, filozófiai esszéíró, a társaság alapítója.

A beszélgetésre olyan vendégeket hívtak meg, akik természetüknél fogva képesek hordozni és átadni a szeretetet, és a hallgatóság örömére más-más aspektusból szóltak erről a mindenki által ismert, de mégis kevésbé értett és máshogy megközelített érzésről. Dr. Kiss Tamás verseit az est folyamán Szabó Tibor színművész tolmácsolta.

Az egyik megszólaló, dr. Székely János megyés püspök képviselte a keresztény világ álláspontját: a világ szeretetből van. Miközben a nyugati világ a szeretetet egy romantikus, szubjektív érzésként értelmezi, addig a Biblia számára a szeretet: főparancs. A világ alaptörvénye ez, annak boldog felismerése, hogy létünk Istenben, az ő szeretetében gyökerezik, ő a forrás, hozzá hűségesen, vele szövetségben éljük életünket. A földi létben is az találja meg a helyét, aki megtanul önátadóan élni.

A szeretet több mint érzés

Dr. Kiss Tamás verseit Szabó Tibor színművész szólaltatta meg
Fotó: Unger Tamás

A kereszténységtől távolabbi alapokról, de némileg hasonló következtetésre jutott Rácz Géza, a hinduizmus bhakti-jóga irányzatának beavatottja. A szeretet szerinte sem lehet érzés, hiszen az változó, mulandó. A bölcs tanítók sokkal inkább egy szemléletről, látásmódról beszélnek. A szeretet útja szerintük nem más, mint hogy mindenhez szeretettel közeledünk. Elsősorban embertársainkhoz, ami persze nem könnyű, de lehet tanulni, és tudása belső nemesedést eredményez. Aztán saját magunkhoz, önnön lelkünkhöz, amit ha elértünk, könnyebb már mások felé is szeretettel fordulni. Aztán következik a minket körülvevő világ, a természet, és mindennek eredőjeként az Isten.

Dr. Morvay Frigyes orvos, esszéíró a szeretet és a szerelem, a közöny, az imádat, a kedvelés, az érintés fogalmait járta körbe. Salamon Viktória középiskolai hitoktató a diákok körében szerzett gyakorlati élményekről számolt be, hangsúlyozva a szülő felelősségét abban, hogy a gyermek megtanuljon szeretni. Hogy ne csak elfogadni tudjon, hanem adni is. Szólt az önértékelési problémákról és arról, hogy minden gyermeknek életcélt kell tűznie maga elé.

Dr. Kiss Tamás is csatlakozott gondolataihoz: egyetemi hallgatóinál is találkozik a szeretetfogalom bizonytalanságával, sőt bevallotta: ő maga is a mai napig tanulja a szeretetet. Talán könnyebb lezongorázni, mint elmagyarázni? A költőinek szánt kérdésre Kuzsner Péter zongora- és orgonaművész, teológus válaszolt azzal, hogy a szeretetet megfogalmazó egyházi és világi zeneműveket játszott a hallgatóságnak.

forrás: vaol.hu

A szeretet misztériuma

Az Új Elmélyedés Gondolkodó Társaság beszélgetős rendezvénye az ŐrvidékHázban

A Társaság idei első rendezvénye a legemberibbnek nevezett emberi tulajdonságról hivatott elmélkedni, mely nem más, mint a szeretet.
 
 

Erről a csodálatos emberi érzésről, mely az egománná nevelt emberfők millióiban, a gondolati világban és a tettekben is, egyre inkább elveszti igazi szerepét és jelentőségét.
Szeretet adása helyett ajándékokat veszünk, vagy éppen, bizonyos időszakokban – pl. karácsony közeledtével – különféle kampányok során próbáljuk igazolni önmagunk és a „világ” előtt,

hogy mily nagy és határtalan bennünk a szeretet…Pedig a szeretet sorsa egyenlő az ember, az emberiség sorsával, méltóságának mértékével és minőségével.

Vagy üres csillogás, konfliktusok, háborúk, vagyonok gyűjtése, vagy megbékélés, békesség, kölcsönös megértés, azaz bölcsesség ez ember útja.
Lehetett és lehet most is jövőt választani…Ebben a tekintetben – ne szépítsük – az emberiség történelme leginkább szomorúnak nevezhető. Miért? Hol rejtőznek az igazi okok? Nagy kérdés…
Egy biztos: sokkal mélyebben kellene önmagunkba nézni, és önmagunkat nevelni…

„A békét nem az éri el, aki igyekszik vágyait kielégíteni, hanem csak az, akit nem zavar a kívánságok szakadatlan özöne, melyek úgy ömlenek bele,

mint folyók az állandóan töltődő, ám mindig mozdulatlan óceánba.” Írja a Bhabavad-gítá (2. 70.).

 

Ugye milyen ismerős, és mégis mily távol vagyunk Szent Pál gyönyörű gondolataitól?

„Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén,
ha szeretet nincs bennem,
csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.
Lehet prófétáló tehetségem,
ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,
hittel elmozdíthatom a hegyeket,
ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”
 (A korintusiaknak írt első leveléből.).

A téma komolyságának és aktualitásának megfelelően, prominens személyiségek ülnek össze annak érdekében, hogy embertársaiknak üzenve,

elmélkedésükkel is rámutassanak az emberi méltóság és a szeretet jelentőségére és hétköznapokban betöltött szerepére.

Minden érdeklődőt szeretettel vár:

Dr. Székely János – megyés püspök,

Rácz Géza – a hinduizmus bhaktijoga irányzatának beavatottja,

Dr. habil Barcsi Tamás- egyetemi docens, filozófus, a Pécsi Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karáról,

Dr Gazdag László – mérnök, fizikus,

Salamon Viktória – gimnáziumi tanár, hittanár,

Dr. Kiss Tamás PhD – biológus, filozófiai esszéíró,

Dr. Morvay Frigyes – orvos, esszéíró,

Kuzsner Péter – zongora- és orgonaművész, teológus,

Szabó Tibor – Jászai Mari-díjas színművész, a Weöres Sándor Színház tagja

Helyszín, időpont: ŐrvidékHáz, Szombathely, 2020. január 16. 18 óra

forrás: vaol.hu

Beszélgetés Dr. Kiss Tamás íróval

„Szerintem minden ember olyan, mint egy kollázs”

Beszélgetés Dr. Kiss Tamás íróval

Manapság nagy kiváltság igazi polihisztorokkal, „reneszánsz emberekkel” találkozni. Legutóbbi beszélgetőtársam, Dr. Kiss Tamás filozófus, biológus, író, költő, festő és zeneszerző egyszerre tudós és művész, akinek szelleme minden területen újszerűt alkot. Ezúttal legújabb kötetéről, a No commentről beszélgettünk. A „mobil kollázsregényként” aposztrofált kötetből december 6-án este minden érdeklődő kaphat némi ízelítőt a Józsefvárosi Galériában megrendezésre kerülő zenés felolvasóesten, melyen többek között Pápai Erika, Mécs Károly színművészek, valamint Huzella Péter és Moldován Gyula dalszerző, énekes és gitárművész is közreműködnek majd.

Ki lehet a regény célközönsége?

Mindenki, aki ebben a világban él, ezek között az erkölcsi normák között. A cselekmény – amely Magyarországon, Amerikában, Japánban és Németországban játszódik – tulajdonképpen egy történelmi átfedést is mutat, ugyanakkor arra is rávilágít, hogy az ember egyre kozmopolitább lesz, és egyre kevésbé hisz saját hazájában, családjában, környezetében. Ennek következtében pedig teljesen kiüresednek az emberek.  A sok különböző helyszín egyfajta jelzése annak is, hogy senki nem találja igazából a helyét és saját magát ebben a megvezetésekkel, csalásokkal teli világban, amely a villámgyors információáramlással elveszi az emberektől az önálló gondolkodást, az önálló akaratot és az önálló cselekvés esélyét.

Mindez a kapcsolatainkra is rányomja a bélyegét?

Teljes mértékben. Amint a könyvben is írom: kristálytársadalomként, egymásnak hátat fordítva élünk, nem is akarunk barátkozni. Az ember alapjában véve társas lény, mégis magányossá teszi önmagát a pénzhajsza, a hedonizmus, az egománia és az önzés miatt. Az igazi szeretet sajnos kihalt az emberiségből, még a szakrális ünnepek is elvesztetté igazi lényegüket. Pedig a vallások egyik fő feladata a közösségépítés, az erkölcsi útmutatás lenne, de manapság csak mondvacsinált érdekközösségek vannak. Igazi, spontán szerveződő, baráti közösségek alig-alig akadnak.

Mi lehet ennek a kiváltó oka?

Egyetlen szóban összefoglalva: a kapitalizmus. Ez az önző, materialista, pénz- és tőkefelhalmozó, béke helyett a háborút választó hozzáállás épült rá a kommunizmus erkölcstelenségére. Ha az emberi faj így folytatja, nagyon gyorsan ki fog halni, nem biológiai, hanem mentális okok miatt. Öngyilkos módon gyorsítjuk meg a saját kihalásunkat, pedig az agyi fejlettségünk arra predesztinálhatna bennünket, hogy egy békés világot építsünk magunknak. A borítón látható kép is a család jelentőségét hangsúlyozza: az lenne a természetes, hogy családban, békében, boldogan éljünk együtt, de a kapzsiság, a hatalomvágy, a hedonizmus és az egománia eluralkodik az emberiségen.

A No comment műfaja „mobil kollázsregény”. Mi teszi mobillá?

Többek között az, hogy ha az olvasó úgy látja jobbnak, kiragadhat részleteket, idézeteket, és átteheti őket a regény egy másik oldalára. A részletek sorrendjének megváltoztatása nem változtat a lényegi jelentésen. Umberto Eco hirdette meg egykor a nyílt regényt, az ő eszméjét tartottam többek között szem előtt. Imádom a francia szürrealizmust és az avantgardot. Ma olyan szürreális világban élünk, ahol a gondolkodó ember helyett a reklámok, a politika mondja meg, mit gondoljunk, hogyan éljünk, mit tegyünk. Ha André Breton feltámadna, azt mondaná, hogy a mai világunkat látva ő már nem tud újabb képtelenséget kitalálni.

Mire utal a műfajmegjelölésében szereplő kollázs szó?

Először is a műfaji sokszínűségre. Versek, monológok, dalszövegek, filozófiai és irodalmi értekezések jól megférnek egymás mellett ebben a kötetben. Minden műfajból van benne egy kicsi, mert csakis így lehet egy kort, vagy akár egy karaktert, egy embert a maga teljességében jellemezni. Szerintem minden ember olyan, mint egy kollázs: gyermekkorban mást kapunk otthonról, az óvó nénitől, a nagypapától. Nincs egyetlen, egységes erkölcsi rendszer, ami szerint nevelnénk a gyermekeinket. Az egyik szent emberré akarja tenni, a másik a karriert hajszolná, és így tovább. Ennek eredményeképpen a fiatalok válaszút elé kerülve teljesen meg vannak zavarodva: mi legyen, melyik úton induljanak tovább? A magas, gondolkodó kultúra – filozófia és irodalom – ma már olyan minimális mértékben van jelen, hogy nem tudja megérinteni a gyermekeket, de a felnőtteket sem, a bóvli viszont töménytelen ennyisében zúdul ránk. Direkt leszorítják a pályáról a gondolkodó művészeket.  A gondolkodó társadalomnak sajnos manapság „Kuss” a neve. Meg is ígértem az olvasóimnak, hogy legközelebb Kiss Tamás helyett Kuss Tamás névvel írok könyvet.

A könyv egyik kuriózuma, hogy a borító Alexandra Kaouki krétai ikonfestő művésznő alkotása.

Szilágyiné Tukács Orsolya.

ÜLJ LE MELLÉM ÉS TANÍTSUK EGYMÁST TISZTESSÉGRE ÉS SZERETETRE!

Úgy tűnik, hogy mai, elvadult világunk számára rendkívüli jelentőséggel bírnak e szent szövegek, melyek fordításában Baktay Ervin, Vekerdi László, Tenigl-Takács László és Rácz Géza – rendezvényünk vendége – úttörő jelentőséggel bírtak.

Napjainkban egyre inkább követendő az az erkölcsi út, mely az ember és természet egyesültségét, együtt létezésének elkerülhetetlen szükségszerűségét tanítja. Mert minden lény, így az ember is a természet elemeiből való. Ha Egyek vagyunk a világgal, és ezt képesek vagyunk tudatosítani, akkor nem bántunk senkit és semmit sem, hanem megértésre és szeretetre fogunk törekedni. Az ember legfőbb feladata, ennek elsajátítása és alkalmazása. De azt is tudni kell, hogy minden tettnek, sőt vágynak, és gondolatnak is elkerülhetetlen  következményei vannak. Felelősek vagyunk az Univerzumért és egymásért, és ebben az ősi, szent tudatban kell, kellene építenünk saját morális világunkat, mely eleddig nem nagyon sikerült… Mindehhez nagy segítséget nyújtanak az Upanisadok, mert önuralomra, a létezéshez való szelíd viszonyra oktatnak, melyre egyre nagyobb szüksége lesz az önmaga lényegétől eltávolodó embernek. Tapasztalja meg végre az ember, önmaga szellemiségének nagyszerűségét! Úgy tűnik, hogy mai, elvadult világunk számára rendkívüli jelentőséggel bírnak e szent szövegek, melyek fordításában Baktay Ervin, Vekerdi László, Tenigl-Takács László és Rácz Géza – rendezvényünk vendége – úttörő jelentőséggel bírtak.  Upanisadok: indiai szent szövegek és egyetemes jelentőségük a XXI. század emberére.Az Upanisadok, mint legősibb szent szövegek, a bölcsesség és tökéletesség felé vezető utakat mutatják meg a tévelygő ember számára. Világmagyarázatuk szerint, az egész mindenséget egyetlen örök, végtelen, változatlan szellemi tényező, a világlélek hatja át, melyből minden létező részesül. Ezért minden élő és élettelen létező, pusztán ennek megjelenési formája. Az „upanisad” kifejezés, eredendően „mellételepedést” jelentett; mester és tanítvány bensőséges együttlétérre utalva. A szent szövegekben egy misztikus, ősi világ és filozófia bomlik ki előttünk, ugyanakkor örök érvényű, az emberi mivolt lényegét, életének értelmét is megmutatja, ami nem más, mint egymás megbecsülése, meghallgatása és a folyamatos tanulás. Európa, sajnos relatív későn, 1657-ben kezdte megismerni ezeket a tanokat, amikor Dárá Sakóh, a delhi nagymogul fia, 50 upanisadot fordított le perzsára. Érdekesség, hogy tartalmi és időbeni egyezések mutatkoznak az upanisadok és a korai görög filozófia között, különösen az ión természetbölcselőkkel. Az upanisadok első természetfilozófusai megközelítően i.e. 8. század körül működtek. „Ha felismerte, hogy minden létező nem más; ő maga,nem gyötri bánat és kétség, ha az Egységet ismeri.”                                                 (Isa Upanisad – részlet.) 

A rendezvény időpontja: 2019.november 7. (csütörtök) 17 óra

Helyszín: ŐrvidékHáz Szombathely, 11-es Huszár u. 40.

forrás: regio1.hu